Lassan olyan lesz ez, mintha a cipőboltokról szólna. Pedig nem. De mindig történik valami. Igen beismerem, hogy szeretek cipőboltokban nézelődni, olykor-olykor vásárolni is.
Megint vidéki munkám volt, megint vonattal mentem. Ismét volt bő 2 órám a vissza vonatig. Nem is annyira kisváros vidéken, és a helyi „pláza”. Nem voltam túl jó állapotban (ami miatt mentem, egy zűrős megbeszélés volt. Maga az üzleti megbeszélés nem sikerült túl jól, az ügyfél olyanba akart bele kényszeríteni minket, amit sose vállaltunk, és nem is akar érte fizetni, meg amúgy sincs sok értelme. De ha nem csináljuk meg az egész munkát nem fizeti ki. Nem baj majd a bíróságon folytatjuk, ez olyan ahol az idő ellene van.). Kell valami, amitől kicsit jobb kedvem lesz gondoltam.
Eleve úgy indultam el, hogy számítottam, hogy nem lesz sikeres a megbeszélés, de azért reménykedtem. Ezért a kis hátizsákomba betettem a kedvenc bokacsizmámat, és amikor végeztünk a megbeszéléssel, felvettem, mert megnyugtató számomra. Megláttam egy kisebb cipőboltot ahol nekem tetsző cipők is voltak, és kéne egy kicsit téliesebb, mert ez nagyon jó, de néha kicsit csúszik a talpa (és sokat járok vidékre ahol ez gond). Bementem, nézelődtem. Odajött a 20 év körüli eladó, hogy „azok ott női cipők”. A szokásos válasz: „tudom, de …” itt félbeszakított: „mondom női cipők!”, ezt már kicsit agresszívebb hangsúllyal. Itt már gondoltam, hogy ez nem az én üzletem, tehát jobb lesz távozni. De erre sok időm nem volt, mert odahívta a biztonsági őrt, aki felszólított az azonnali távozásra. Az üzletnek volt egy saját biztonsági őre, de addig olyan helyen állt, hogy én nem láttam. Ekkor kérdőre vontam mindkettejüket, hogy miért probléma, hogy én a női cipőket nézegetem, amikor eleve magassarkúban vagyok, és nézzék meg. A csaj feje egészen vörös lett és ordított (erre rákontrázott az őr is), hogy „itt mi buzikat nem szolgálunk ki!”, és elindultak felém. Elég hamar kint voltam az üzleten kívül, amikor még kiabáltak utánam, hogy ezt én hogyan képzelem, és meg ne lássanak még egyszer itt a városban! Érted az egész városban.
Átmentem a pláza másik végébe, ott volt az egyik nagyobb lánc, nagyobb cipőboltja. Ahol pont volt méretemben az amivel már korábban is szemeztem. És egy kifejezetten, aranyos jó fej fiatal eladó lány, aki segített átpakolni a dobozokat, mert nyilván a 42-es legalul volt. Közben mondtam neki, hogy hát magamnak lesz, de nagyon tetszik. Végül megvettem, és jelenleg úgy áll a zászló, hogy nem volt rossz vétel.
