Régen írtam, elég sok munka volt mostanság. Nem volt igazán időm. Meg rágódtam kicsit, hogy melyik legyen a következő történet ezen az úton. Aztán úgy gondoltam, hogy a Gyöngyivel (ahogy én neveztem Gyöngyös) kapcsolatos rövid kalandomról írok. Ez megint olyan, hogy kicsit visszább kell nyúlni az időben.
Talán már a korábbiakból kiderült, hogy én igazán Kőszeg környékén szerettem lenni. Nekem az egy olyan hely, hogy inspirál. Tehát elég sokat jártam oda túrázni, és volt idő amikor tényleg elég jól ismertem. Így adódott, hogy egyik ismerősöm szólt, hogy az ismerősének az ismerőse valamelyik budapesti suliban tanár, és kitalálták, hogy a nyáron szeretnének egy vándortábor extrát szervezni. Hogy akkor még megvolt-e a központi szervezésű vándortábor (meg, hogy most létezik-e nem tudom), de sok számolás és szervezkedés után eljutottak oda, hogy az nekik több ok miatt nem jó. Volt valami német partner iskolájuk, ahonnan szintén jön vagy 30 gyerek, egy marék kísérővel, meg innen is jön vagy 30 gyerek egy másik marék kísérővel. És hogy segítsek a szervezésben és a lebonyolításban. Elvállaltam, mert jó bulinak látszott.
Sok-sok variálás után az lett a végső megoldás, hogy az egyik szülőnek volt valami szállító vállalkozása, és bevállalta, hogy jön egy pótos teherautóval, valami kapcsolaton keresztül szereztek kemping és tábori ágyakat (pont felfért az autóra), meg leszervezték a szálláshelyeket. De a terepi résszel megbíztak engem, hogy találjam ki. Indulás Szombathelyről, itt egy napot eltöltünk városnézéssel majd utána gyalog át Velembe. Ott egyik nap a környéken kirándulások, utána egy pihenőnap. Onnan szintén gyalog Kőszegre. Itt két nap városnézés, múzeumok stb. Onnan tovább egy hosszabb etapban Tömörd, ahol szintén egy pihenőnap, ahonnan megint egy hosszabb etap Bükk-fürdő, ahol egy pihenőnap, majd utána haza. Ez volt a terv. Miután akkoriban ott csatornaépítések, meg mindenféle építkezések voltak és a turista térkép elég bizonytalan volt, ezért kitaláltuk, hogy készítünk egy kis füzetet, amiben ilyen itiner szerűen benne van, hogy merre van az arra. És ezt úgy találtuk ki, hogy miért már nem emlékszem, hogy fordítva megyünk helyszínelni (ez volt a szerencsénk végül) elindulunk Bükk-fürdőről és végig lenyomjuk a távot úgy, hogy Bükk-fürdő - Tömörd, másnap Tömörd-Kőszeg, majd Kőszeg-Velem és Velem-Szombathely. Ez már előre is jó fárasztónak látszott (az is volt). És jön velünk az egyik önkéntes segítő, az iskola egyik tornatanára (Tanár Úr) és az igh. Tanár Nő. Nekem előtte volt egy kis dolgom Szombathelyen és már két nappal korábban elmentem oda, elintézem, amit kellett. És úgy egyeztettünk, hogy minimális cuccot viszünk, hogy gyorsabban tudjunk haladni. Találkozunk Bükk-fürdőn a kempingben délután 4 körül.
Szerencsére, akiknél voltam Szombathelyen autóval átvittek Bükk-fürdőre, így elég korán odaértem. Ez még jóval a mobil telefon előtti időkben volt, tehát ha valaki elindult onnan kezdve nem igazán tudtunk egymásról. Miután én nem vagyok a vízben ülő típus úgy ücsörögtem a Bükk-fürdői buszmegállóban és vártam a buszokat. Az egyik busszal meg is érkezett Gyöngyös. Életemben akkor találkoztam vele először, de valahogy egyből tudtuk, hogy egymásra várunk. Ő egyébként Debrecenben tanult Matek-Fizika tanár szakon. Könnyű volt megismerni, mert ő is komolyan vette, hogy minimál cucc, egy közepes hátizsák, rászíjazva egy polifoam matrac, nálam se volt több. Szóval megérkezett, kicsit még sétáltunk Bükk-fürdőn. Addig nem akartunk a szállással foglalkozni ameddig a Tanár Úr és a Tanár Nő meg nem érkezik. Már estefelé voltunk amikor mégis úgy döntöttünk, hogy egy faházat igénybe veszünk, és nem igazán várunk tovább. Egy kis küzdelem volt a recepcióssal, hogy kettőt foglaltunk, de a többiek sehol. És most mi egyet kérünk és egyet fizetünk.
Arról talán már írtam, hogy egy enyhe fokú szemüveg mániám is van, és Gyöngyösnek egy elég speciális szemüvege volt, ami nekem egyből feltűnt és nagyon tetszett. Este amíg vártuk a tanárokat leültünk a kempingben vagy a közelében valami padra, ahol még azért voltak rajtunk kívül fiatalok. Miről tud beszélgetni egy mérnök hallgató és egy matfiz szakos tanár hallgató? Természetesen a csillagos ég nézése közben eljutottunk a Maxwell-egyenletekig. Romantikus esti beszélgetés? Az egyik közeli padon ülők félve néztek minket. De mi jól éreztük magunkat.
Már jócskán befutott az utolsó busz, de a tanárok sehol. Így elmentünk aludni. Reggel találtunk egy kis cetlit az ajtóba bedugva, hogy „Kicsit eltévedtünk, és csak hajnal öt óra körül értünk ide, most alszunk, majd beszélünk. Aláírás”. Egy ideig néztük a levelet, és nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Végül ez utóbbira esett a választás. Az eredeti terv az volt, mivel Tömördig kb. 25 km a séta, és van mit helyszínelni a térképen. Úgy terveztük, hogy reggel 8 körül gyors reggeli után indulunk. De már jócskán 10 óra volt mire a tanárok előkerültek. Elmesélték, hogy valahogy Sopronban kötöttek ki a vonattal és onnan kicsit körülményes úton jutottak el Bükk-fürdőre, szóval ők fáradtak és az egyik tartalék napot áldozzuk be, majd másnap menjünk. Gyöngyös pillantásában benne volt minden. Mi kitaláltuk, hogy valami történjen elindulunk és elkezdjük a helyszínelést, és utána visszamegyünk, estig. Annyival gyorsabb lesz a másnapi menet. Végül egy jó hangulatú sétával Ablánc-majorig jutottunk. Megbeszéltük, hogy akkor másnap reggel 8-kor tényleg elindulunk. Reggel összepakoltunk Gyöngyössel. Kis térkép táskába az Ablánc-major - Tömörd szakasz térképei. Amikor megláttuk a Tanár Urat, amint próbálkozik a hátizsákjának a felvételével, amelyik csak kicsit volt nagyobb, mint ő maga. Megint találkozott Gyöngyössel a pillantásunk, de jól neveltek voltunk és nem szakadtunk szét a röhögéstől. Aztán előkerült a Tanár Nő. Ugye még megvan, hogy az aznapi terv részben országút mellett, részben erdőben 25 km és összeségében négy nap alatt közel 80 km… gyalog... Szóval megláttuk a Tanár Nőt. Egy gigantikus hátizsák, egy oldaltáska, és egy ma „banyatanknak” nevezett gurulós eszköz. Itt már nagyon küzdöttünk Gyöngyössel a könnyeinkkel. De az úri nevelés és a jómodor… Tippelhettek, hogy meddig jutottunk?
Majdnem eljutottunk Bükk-fürdő széléig amikor a banyatank egyik kereke kiszakadt. Egy darabig nézték, hogy hogyan lehetne vissza tákolni. De ekkor Gyöngyössel rávezettük őket, hogy ez így nem lesz túl nyerő. És ha az egyik kerék kiszakadt nyilvánvalóan anyagfáradás miatt, a másik is nemsokára megadja magát. Ekkor már Gyöngyössel fogadást kötöttünk, hogy a másik kerék vajon kibírja-e addig amíg visszamegyünk a kempingbe és szerzünk másik banyatankot. Én arra szavaztam, hogy ki fogja bírni, Gyöngyös szerint félútig fogja bírni. Mindketten tévedtünk mert még kb. 10m-t bírta és a másik kerék is kiszakadt. Ott álltunk egy ilyen helyzet közepén. Ekkor Gyöngyös jött a világmegváltó ötlettel: mi elindulunk Tömördre, ők megtákolják a banyatankot, és valahogy busszal, vonattal, teleporttal, kvantumtérugrással, akármivel eljutnak Tömördre. Kiszámoltuk, hogy a helyszíneléssel együtt nekünk kb. 6 óra az út. Ez azt jelentette, hogy egy kis biztonsággal fél négy - négy körül találkozunk a tömördi templom előtt. Ez volt az utolsó pillanat amikor a Tanár Urat láttuk, a Tanár Nővel még később találkoztunk a tábor indulása előtti napon az iskolában az utolsó értekezleten. Később egyértelművé vált, hogy a következő néhány napot Gyöngyössel kettesben töltjük. Azt már tudtam, hogy Gyöngyös nem sokkal korábban szakított a párjával, nekem meg szintén nem volt párom.
Szóval így elindultunk. Megérkeztünk Tömördre. Itt ebédeltünk és vártunk. Aztán olyan öt óra körül eljutottunk arra az álláspontra, hogy nem várunk tovább (később kiderült, hogy jól tettük, mert ők soha nem érkeztek meg Tömördre, mert csak Szombathelyig jutottak). Mérlegeltük, szállásunk nincs foglalva, az idő szép és tovább indulunk... Ha elfáradunk keresünk valami magaslest, ahol tudunk egyet aludni. Nagyon jó hangulatú út volt. Valahol ezen a szakaszon szóba hoztam a szemüvegét, és elmondtam, hogy mennyire tetszik. Ő elmesélte, hogy kicsit kancsal, és ezért egy bifokális szemüvege van. Én meg megkérdeztem, hogy kipróbálhatnám-e. Azt mondta, hogy nem, de ha megállunk a tartalék szemüvegét kipróbálhatom. Így is lett, kipróbáltam, tetszett, és megengedte, hogy amíg gondolom rajtam lehet. Szombathelyen kapta vissza.
Eljutottunk Kőszegre, és itt megint rendes körülmények között a Várban lévő turistaszállóban aludtunk (szintén nem tudom, hogy megvan-e még). Ott volt valami utcabál szerűség, hogy milyen ok miatt arra nem emlékszem, de valami zenekar csinált valami zenét, meg úgy volt forgatag. És ez volt az a pont amikor valahogy Gyöngyös Egyrészt közölte, hogy tök jól áll nekem a szemüvege, és hogy nem zavar-e, és, hogy hogyan látok vele. Hát kicsit hazudtam neki, hogy nem zavar és egészen látok vele, mert azért zavart rendesen ahogy össze volt rakva a két féle lencse. És valahogy megfogtuk egymás kezét.
Aki nem ismerné a bifokális szemüvegben két féle lencse van és van benne egy vonal, ahol a kettő találkozik és az egészen zavaró amíg meg nem szokja az ember. Viszont ahogy fogta a kezem, valami furcsát éreztem. És jobban megnézve, akkor vettem észre, hogy a bal kezén a középső ujjának csak a fele van meg. Egyből észrevette, hogy én észrevettem. Aztán elmesélte, hogy volt egy kis balesete amikor megünnepelték, hogy leérettségiztek. Aminek a vége az lett, hogy a fél középső ujját el kellett távolítani. Hogy előtte miért nem vettem észre nem tudom. De erről is beszélgettünk egy kicsit. De nagyon érdekes volt, mert mondta, hogy őt nem zavarja egyáltalán, megszokta. És egy kis különlegességnek érzi ezt a kezén. Én bevallottam, hogy nekem nagyon tetszik így a keze. Csók meg minden volt utána. Szerencsére ez az állapot kitartott a vándortábor végéig, meg még utána egy bő fél évig. Csak a Budapest-Debrecen táv nem tett jót a kapcsolatunknak. Sajnos kb. egy fél év után vége lett.
